2014. július 25., péntek

Nyolcadik fejezet.

"Vannak emberek, kiknek jelenlétében táncra perdül a lelkünk."


- Mégis mit csináljunk most? - néztem ijedten Lilo-ra.
- Muszáj lesz kimennünk. - szorította meg kezemet bátorítóan.
Mintha csak helyet cseréltünk volna. Ő bátorított engem, én pedig rendesen összecsináltam magam a félelemtől. Mikor kiléptünk a raktárból Louis feszült, Eleanor undort tükröző, Milo pedig aggodalmas arcával találtam szembe magam. Ebből mi fog kisülni?
- Ez most mi akart lenni? Az az életcélod, hogy nekem keresztbe tegyél? Nem elég, hogy játszod az eszed de a barátnőmet is megalázod? - esett nekem rögtön Louis, miközben idegesen hadonászott a kezével. - És mi ez a Mr. és Miss. Dugott valami duma? Te mégis kinek képzeled magad? - vette célba Lilot, aki idegességében fel-alá mászkált.
Mikor Lilot kezdte szapulni valami elpattant bennem és ismét erőre kaptam.
- Még, hogy én keresztbe tegyek neked?! Te eszednél vagy Louis? Hetek óta levegőnek nézel és ezek szerint hülyének is. - kezdtem el kiabálni és az ezek szónál Eleanorra mutattam. - És még te vagy felháborodva? Lilot pedig hagyd ki ebből!
- Ne hagyjon! - állt mellém bátran barátnőm, amitől még erősebbnek éreztem magam. - Azért mert kimondom a véleményem? Nem érdekel, hogy engem hogyan alázol meg, világos? De Cady a legjobb barátnőm. Nem csak Őt verted át, hanem életed nagy szerelmét is! - minél többet beszélt hangja egyre hangosabb lett, majd gúnyosan El felé fordult. - Először el kellene gondolkoznod azon, hogy itt ki is a képmutató és ki nem.
- Már ne is haragudj de te itt vagy valaki? - még a süket is kihallotta volna a maró gúnyt Eleanor hangjából. Komolyan arra pályáztak, hogy felrobbanjak. - Nem én tehetek arról, hogy engem választott nem pedig Cadyt.
A könnyek úgy marták a szememet, mintha egy lavor sósavat öntöttek volna bele. Kellett néhány pillanat, hogy helyre hozzam lélegzésemet, majd ismét kitörtem.
- Te most fogd be! - förmedtem a lányra, akinek az arcán a gúnyt felváltotta a meglepődöttség.
Nem tudtam tovább mondani, mert Louis megelőzött.
- Képmutató? Tisztában vagy te a szó jelentésével? Engem vádolsz azzal, hogy képmutató vagyok? Itt egy ember képmutató, és az nem más, mint a rózsaszínbe bújtatott "barátnőd". - az utolsó szót gúnyosan megnyomta. - Nem elég, hogy téged is becsempész ide, de még ezt a hímringyót is, hogy utána mindenkinek az orra alá dörgölje, hogy azonnal a karjába ugrott.
- Ki itt a hímringyó? - hördült fel az eddig csendben álldogáló Milo és rögtön Louis felé vetette magát.
- Milo! - kiáltott Lilo és még az utolsó pillanatban kapta el a fiú karját és vonszolta valamivel arrébb.
- Az addig oké, hogy engem sértegetsz de Őket ne merd! Ők nem tehetnek semmiről. Te voltál az, aki játszott velem és még te mersz engem ócsárolni?! Úgy látszik nagyon félreismertelek Louis. - hangom a mondat végén elcsuklott, de próbáltam nem elereszteni magam előttük.
Nem akartam megadni nekik ezt az örömet.
- Te ismertél félre engem? - elengedte újdonsült barátnője kezét és két lépéssel közelebb jött hozzám. - És én mit mondjak? Azért, mert nem jöttem össze veled és nem minden úgy alakult, ahogy te azt eltervezted, nem csak engem de Eleanort is megalázod. Kifecseged a titkainkat. Komolyan Cady, hát semmit nem jelentettem neked? - arcán némi fájdalmat véltem felfedezni, mintha még Ő csalódott volna bennem és Ő lenne az áldozat nem pedig én.
- Te akarsz vádaskodni? Te? Nem azzal van a baj Louis, hogy nem akarsz engem, hanem azzal, hogy ezt így kellett megtudnom. - ingerülten mutattam Eleanor felé. Nem bírtam tovább tartani könnyeimet így azok patakban folytak végig arcomon. - Sajnálom, ha nem tudok jó véleménnyel lenni róla azután, amit veled tett. Csak az fáj, hogy én mindig melletted voltam és mégis ezt kaptam. - a lehető legközelebb mentem Louishoz és egyenesen a szemébe néztem. - És tudod mit? De. Rohadtul sokat jelentettél nekem... egészen eddig. - ingerülten kikerültem és a lehető leggyorsabb tempóban - már már futva - távoztam a helyszínről.
- Azt a büdös. - hallottam még Lilo meglepődött hangját. - Hé Cady, várj! - kiáltott utánam de eszemben sem volt megállni. - Gratulálok! Elvesztettél egy olyan embert, aki feltétel nélkül szeretett, úgy ahogy vagy! - méterekről is lehetett hallani Lilo kiabálást, de abban a pillanatban még az sem érdekelt, hogy bárki meghallhatja.
Még inkább szaporázni kezdtem lépteimet miközben a földet bámultam. Hogy tehette ezt velem? Velem, aki bármi volt mindig mellette állt. Gondolataimból egy erős és kemény mellkas szakított ki.
- Hé Cady! Miért sírsz, Ő meg ki? - nézett el vállam fölött Zayn, utánam loholó barátnőmet figyelve.
- Izé.. én vagyok a... kisegítő? - bizonytalansága miatt kijelentése kérdésbe fordult.
Ha nem abban a helyzetben lettünk volna, amiben valószínűleg még nevettem is volna.
- Ő Lilo, és Louis meg Eleanor .. - képtelen voltam egy értelmes mondatot kinyögni csak dadogtam össze-vissza.
- Skizofrén a csaj, hogy ennyi személyisége van vagy egyszerűen te nem tudsz beszélni? - nézett hol rám hol pedig Lilora aggodalmasan. - Várj! Lilot mondtál? - szinte láttam arcán a felismerést.
Barátnőm elfelhősödött tekintettel emelte fel kezét és intett Zaynnek.
- Kikérem magamnak, hogy skizofrén vagyok. Ha az volnék már rég ráborítottam volna valakire az asztalt és talán még a szemét is kikapartam volna.
Zayn csilingelő nevetése szinte zene volt füleimnek.
- Igen, Ő Lilo. - összeszedtem magam annyira, hogy tudjak rendesen, érthetően beszélni. - Egy véletlen során megtaláltuk egymást. Pont itt.
- Nagyon örülök. - nyújtott kezet Lilonak, aki mosollyal arcán fogadta az üdvözlést. - Sokat hallottam már rólad.
- Én is örülök. Én is sokat hallottam már rólad... de azokat a sztorikat inkább nem akarod hallani.
Zayn gyanakvóan kezdte méregetni Lilot, mint aki attól fél, hogy mindjárt a nyakába ugrik és azt sikoltozza Inkább engem vegyél el! .
- De mi van veled? - fordult felém legjobb barátom, amitől ismét rám tört a sírógörcs. - És mi van Louisval meg Eleanorral? Egyáltalán Eleanor mit keres itt?
- Ő Louis titkos barátnője. - sóhajtottam fáradtan, mert már elegem volt az egészből.
- Hogy Eleanor? Most viccelsz? Hol vannak?
- A raktárháznál. - mutattam hüvelykujjammal az említett épület felé. - Hová tűnt a barátod? - néztem Lilora.
- Igazából nem tudom, én csak szaladtam utánad. De valószínűleg ott maradt.
- Csak nekem van rossz előérzetem?
- Attól függ, honnan nézzük. Louisnak szar, mert beveri a képét. De legalább kiáll érted, ami aranyos. - egy ismeretlen fiú kiáll értem.
Tíz perccel korábban tényleg randira hívott? 
- Szerintem jobb, ha megnézzük Őket.
Miközben visszafelé sétáltunk a gondolatok egymás lökdösték az agyamban a középpontba jutás érdekében. Itt volt az, hogy megtaláltam rég elvesztett barátnőmet, ami miatt az égig kéne szállnom örömömben. Itt van Louis, aki megcsalt. Megcsalt? Hisz nem is voltunk együtt. Oké, képletesen megcsalt. Aztán itt van Lilo barátja, aki helyes és kiállt értem, ráadásul randira is hívott. Mert gondolom az egy meghívás volt. Halkan hallottam, ahogyan Lilo és Zayn beszélgetnek.
- Hogy értetted azt, hogy sokat tudsz rólam?
- Ne nézz őrültnek de szerintem minden fanfictiont olvastam rólad. - Liloból egy jó izű nevetést tört fel gondolom Zayn arckifejezése miatt. - Ne ess pánikba! Nem vagyok fanatikus, a munkámból adódik. Egyszerűen a történeteken keresztül annyi információt tudtam meg rólad, ami több mint sok. Tudom hány tetoválásod van és, hogy azoknak mi a jelentése. Tudom hány kiló vagy és azzal is tisztában vagyok, miért vagy csont sovány bizonyos hónapokban.
Az eszmecsere közben visszaértünk a házhoz, ahol Milo nyugodtan üldögélt egy kis padon és egy pohár pezsgőt kortyolgatott.
- Hová tűntek?
- Kikre gondolsz? - nézett fel poharából. - Pierre most szaladt be aprósüteményekért.
Olyan nyugalom volt az arcán, mintha semmi sem történt volna.
- Louisra és Eleanorra.
- És Ő ki? - súgta nekem Zayn.
- Milo vagyok. A nem hímringyó. - állt fel és nyújtott kezet Zaynnek, aki vonakodva de viszonozta. - Ja, hogy Ők. - kortyolt még egyet pezsgőjéből. - Elmondtam Louisnak, hogy egy ocsmány féreg és ilyet csak egy idióta tapló lesz. Aztán a csajhoz fordultam és elmondtam neki, hogy nagyjából két hónap múlva Ő is így fog kiabálni, mint te. - intett felém poharat fogó kezével. - Aztán kiakadtak és leléptek.
- Komolyan képes volt jelenetet rendezni azok után, hogy Ő volt a szemét? - homlokát dörzsölte Zayn, mintha Ő szégyenkezne barátja miatt.
- Nem, Cady poénból szaladt el bőgve. - forgatta szemét Lilo.
- Sajnálom srácok ezt az egészet. - felém fordult, két kezébe fogta arcomat és úgy beszélt hozzám. - Minden rendben lesz, oké? Ha vége ennek az egész esküvős dolognak ígérem, hogy egy délutánt rád szánok és kibeszélünk mindent. - magához ölelt. - Bár lehet előbb fog sorra kerülni az az idióta. - elengedett és Liloék felé fordult. - Ti pedig érezzétek jól magatokat.  Fel a fejjel kislány, megtaláltad a barátnődet. - mosolygott majd vissza ment az ünneplők közé.
- Majomarc és Louis miért nem ilyen kedvesek? Nem is akadt ki, hogy itt vagyunk. - hirtelen nevetni kezdett. - Bár lehet, hogy túl boldog ahhoz, hogy ilyen dolgokon fennakadjon.
- Tudod Liam is kedves, csak szereti, ha minden tökéletes. Egyébként köszönöm, hogy kiálltál mellettem. - barátnőmhöz léptem és teljes erőmből megöleltem. - És neked is köszönöm Milo. - mosolyogtam az említett elé.
- Ezt meg sem kell köszönnöd. - mosolygott Lilo.
Hirtelen ott termett mellettünk Milo és mindkettőnket egy nagy ölelésbe vont.
- Minden nőért kiállok, akik ennyire szexisek.
- Szexista barom. - nevetett Lilo, mire mi is csatlakoztunk hozzá.

xxx


Hajnali négy van, a kapuban állunk és éppen búcsúztatjuk a vendégeket. Velem szemben áll Perrie és Zayn, mellettem pedig Lilo, Miloval és a másik három fiúval. 
- Köszönjük ezt a remek éjszakát. Maga nagyon tehetséges. - szorította meg a kezemet egy idősebb hölgy, ami igencsak megmelengette szívemet. Nagyon fiatal voltam még és rettentően jólesett mikor elismerték a munkámat. 
- Köszönjük, hogy eljöttek. - kántálta mellettem Lilo, mint akinek kötelező lenne. 
Megmosolyogtam, ahogy mellettem állt csapzottan és hulla fáradtan de még mindig nekem segített. 
Sorra távoztak a vendégek, aztán mikor oldalra néztem csak azt láttam, ahogyan Rita Ora Miloval beszélget.
- Milonak horogra akadt. - böktem Lilot oldalba és Milo felé intettem.
- Kiakaszt, hogy neki mindig van valami, pontosabban valaki a horgán.
Nevetésben törtünk ki, de rögtön el is hallgattunk, amikor egy újabb vendégsereg indult meg a kapuk irányába.
- Kérem fiatal ember, amilyen rendezvényen maga ott van oda hívjanak el engem is. Maga egy igazi Fred Astaire.
Milo zavarában csak a nyakát vakargatta és kedvesen mosolygott a nénire, aki miután megpaskolta a karját tovább vonult. Alig bírtuk vissza tartani a nevetésünket; már mindketten paradicsom vörös fejjel álltunk a kapuban.
- Tudod be kell vallanom valamit - fordult Ritához komoly arccal. - Igazából nekem van egy másik nőfaló oldalam. Te nem az igazi személyiségemet ismerted meg. - vigasztalóan a szőke lány vállára tette kezét, aki értetlen fejjel állt Milo előtt, majd sarkon fordult és szó nélkül kisétált a kapun.
Szegény lány.
- Hé! - a semmiből termett előttem Milo és a derekamnál fogva magához rántott. - Elutasítottam érted egy hírességet. Ha kedden felültetsz, beszököm a lakásodba és álmodban csinálok rólad valami ciki képet, amit aztán feltöltök a twitteremre. Több ezer követőm van. - kacsintott.
Meglepett fejjel álltam továbbra is karjai közt.
- Nem tudom mennyi sikered van, ha így hívsz randira lányokat. - nevettem el magam kínomban.
- Eljössz kedden?
- Jesszus valami kaparja a torkom. - fintorgott Lilo. - Inkább megyek és iszok valamit.
Életemben egyszer éreztem magam ennyire zavarban fiú mellett. Mikor Harry véletlen rám borított egy pohár vizet rajtam pedig fehér póló volt. Az egész banda ott volt.
- Szóval akkor eljössz?
- Ha igent mondok elengedsz? - nevettem.
- Talán.
- Akkor igen. Randizom veled kedden.
Egy hatalmas mosoly terült el arcán.
- Látod, most is sikeres voltam.
Mosolyogva húzódtam el tőle, hogy visszaigazítsam combomon felgyűrődött ruhámat.
- Keressük meg Lilot! - mosolyogtam és el is indultam a bár felé, ahol azt láttam, hogy - ismét - Liammel veszekszik valamin. A mozdulataik ordítottak arról, hogy nem bírják egymást.
- Nem hiszem el! Te komolyan bevedelted az utolsó piát?
- Mi az, hogy bevedeltem? Tíz perc tíz másodpercet vártam arra, hogy megjelenjen a tulajdonosa. Nem jött így megittam. Egyébként is már nagykorú vagyok. - vágott vissza Lilo.
- Szerinted avatkozzunk közbe? - súgtam oda Milonak ugyanis a két vitatkozónak fel sem tűnt, hogy ott vagyunk.
- Akkor sem volt jogod ahhoz, hogy megidd az italomat! 
- Szerintem hagyjuk hadd tombolják ki magukat. - kaptam oldalról a választ.
- Jogok? Milyen jogok? Tudod mihez van jogom? Jól felképelni téged és ezt az Y poharat feldugni oda, ahol csak az urológus jár!
- Na jó, talán most már közbe avatkozhatunk. - indult meg Milo feléjük.
- Igen? Igen?! - lépett egyel közelebb Liam Lilohoz, ami már kissé kezdett félelmetessé válni.
- Ennyi szó van a repertoárodban, hogy igen? - élcelődött tovább barátnőm.
- Most komolyan azon veszekedtek, hogy Lilo megitta az italodat? - léptem közéjük és néztem egyenesen Liam szemébe. - Miért nem kérsz magadnak másikat?
- Azért mert ezek voltak az utolsó alapanyagok. - emelte fel ingerülten Liam a poharat.
Kérdőn Lilora néztem, aki csak megvonta a vállát.
- A pultos fiú azt mondta már tíz perce nem jöttek érte, gondoltam akkor megihatom.
- Ennyi erővel a kocsimat is elvihetnéd mert már órák óta nem nyúltam hozzá. - csapkodott mellettem Liam.
- Te most tolvajnak nevezel? - hördült fel barátnőm.
- Befognátok egy percre? - kiáltottam el magam, mire mind a ketten csendbe maradtak.
- Imádom a domináns nőket. - vihogott arrébb Milo, mire mindannyian egy Ezt most komolyan gondoltad? tekintettel néztünk rá.
- Toby biztos nincs több alapanyag még egy koktélhoz? - fordultam a pultos sráchoz, aki serényen törölgette a poharakat.
- Sajnálom Cady, a maradék jég is ebbe ment bele. Bocs srácok. - nézett veszekedő barátaimra majd elvette azt a bizonyos Y poharat, hogy elmosogassa.
- Látod?! Ez a te hibád!
- Mehetünk szívem? - jelent meg Sophia Liam mellett a semmiből.
Vajon kin lógott megint?
- Persze. - morogta majd még egy utolsó gyilkos pillantást követően távoztak a helyszínről.
Lilora néztem, aki mintha némi csalódottsággal bámulta volna a távolodó párt.
- Lilo? Minden rendben?
Nehezen, de sikerült elszakítani tőlük tekintetét.
- Mi? Persze. - mosolygott, de mosolya nem érte el a szemét.
Itt valami nem stimmel.



Így utólag is bocsánatot kérünk azoktól, akik hittek Cady és Louis kapcsolatában. Minden szépen lassan alakulni fog, Lilo és Cady is kezd összemelegedni és szépen lassan minden ki fog forrni. A One Direction sem fog eltűnni, ne féljetek! Louist pedig ne utáljátok! :)
Köszönjük a kommenteket és a jó, biztató szavakat, amiket tőletek kapunk. 
Imádunk titeket. xx

4 megjegyzés:

  1. Én nem utálomLouist,de nem haragudtam volna Milora ha tényleg bever neki.
    Hümm vajon miért volt Lilo csalódott Liam és Sophia miatt,Vajon miért.
    Vicces amikor veszekednek!!! :3
    nyilván ez is olyan mint egy bioszóra - Bármi megtörténhet! ;)
    Szuper lett.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából mi sem, de nem hagytuk annyira eldurvulni a helyzetet. :D
      Minden ki fog derülni! Érdemes lesz figyelni a blogot mert hamarosan a kilencedik is érkezik, amiben megtudhattok valamit Lilorol - pontosabban, hogy miért is bámult annyira Sophiam után. ;)
      Igen, mi is imádjuk a veszekedéseiket, lesz is belőle még bőven :D
      Köszönjük!!! :)
      Imádunk.
      Jennii T.

      Törlés
  2. Szia! Na eloszoris nagyon jo lett a resz! Most kezdtem el es nagyon elnyerte a tetszesem ugy is h nem vagyok directioner de mindegy igy tovabb es siess a kovivel! :) Mikor lesz kint? :)

    VálaszTörlés
  3. Szerintem ez a legnagyobb dicséret.: nem vagy directioner, mégis szereted a történetünket.
    Köszönjük.!

    xx.

    VálaszTörlés