2014. augusztus 1., péntek

Kilencedik fejezet.

 " Két ember szíve között a legrövidebb út a nevetés."


- Jesszus, valami kaparja a torkom. - szólaltam meg, mikor Milo lendületből átkarolta Cady derekát és a keddi randijukról kérdezgette. - Inkább megyek és iszok valamit.
Ezzel a lendülettel a bárt céloztam meg. Nem érintett érzékeny pontot félreértés ne essék, egyszerűen látszott Cadyn, hogy zavarban van, sokkal jobb lesz mindkettejüknek, ha nem vagyok ott és a cikis részeknél nem kezdek el nevetni, vagy ami még rosszabb, röfögni.
- Szia. - köszöntem rá vidáman a pultos srácra és egy széles vigyort vetettem rá. - Egy B52 lesz. - adtam le a rendelést, majd felkászálódtam a bárszékre.
- Sajnos nem tudlak kiszolgálni. Erre az egy koktélra volt elegendő alapanyagunk. - mondta sajnálkozva és az előttem álló pohárra bökött a fejével, amiben narancssárga ital volt.
- Hmm...ez gáz. - mondtam ki a nyilvánvalót. - És hol a gazdája?
- Vagy tíz perce elment. Most nem tudom, hogy kiborítsam-e vagy sem. Már mi is indulnánk. - mondta ingerülten.
- Tudod mit? Elszámolok tízig, ha nem jönnek érte megiszom és mehettek haza. Benne vagy?
- Természetesen. - nevetett fel az aranybarna bőrű srác. Vajon, hogy néz ki szörf felszerelésben? Biztos feszül rajta...
Oké, Lilo fejezd be ezt a nyáladzást!
- Tíz. - mondtam hangosan, hogy a bár hátuljában poharakat törölgető lány is jól hallja. - Kilenc. - a pultos srác hangosan felnevetett és biztatásként, mint a két hüvelykujját a magasba emelte.
- Nyolc. - miközben számolgattam Majomarcon elmélkedtem. Sosem mutattam ki, ha valaki megbántott, vagy ha fájtak volna a szavai. Mindig is úgy tettem, hogy ne látszódjon, míg mélyen legbelül emésztgettem a szavakat és kerestem az okát, hogy mindazt mivel érdemeltem ki. Nem tettem ellene semmi rosszat! Semmi joga nincs ahhoz, hogy egy számára ismeretlen emberrel úgy beszéljen, mint valami korccsal. Majd én megmutatom neki.
Öntelt, egoista mamlasz.
- Öt. - segített ki a pultos gyerek. Elfelejtettem számolni.
- Köszi haver! Három. - nevettem fel hangosan. Nem is ittam sok pezsgőt, de eszméletlen emelkedett hangulatban voltam, valószínűleg az is közrejátszott, hogy hajnali fél öt volt.
- Kettő...egy. Enyém a pia! Juhú! - nevettem fel és belekortyoltam az italba. A narancs és vodka egyvelege a számba ömlött és hűsítő hatást gyakorolt testemre. - Nem B52, de egynek elmegy.
- Igen ez egy gyengébb pia, általában nőknek kínáljuk.
- Aha. Lilo vagyok. - engem is meglepett a hirtelen jött bemutatkozás, de a srác mosolyogva fogadta. Biztos azt hitte, valami részeg csitri vagyok. Francba.
- Toby. Nagyon örültem Lilo és köszi, hogy megszabadítottál a koktéltól.
- Máskor is. - jobb válasz abban a pillanatban nem jutott eszembe.
- Hol a koktélom? - jött egy ingerült kérdés a hátam mögül? Jaj ne.
Toby fülét farkát behúzva arrébb csoszogott a törölgetni való pohárral. Áruló!
Gyorsan megfordultam a széken és földbe gyökerezett a lábam. Várjunk, ez így nem pontos, mivel ültem.
Akkor székhez gyökerezett a...fenekem.
- Hol a koktélom? - ismételte meg Liam egyre ingerültebben.
- Itt nincs. - mondtam vidáman. Élvezet volt figyelni ahogy az arca vörös lesz ami aztán átcsap lilába. És azok az erek a nyakán? Szívderítő látvány volt.
Így jár az aki szívózik Lilo Fitzberggel!
A bárpult legtávolabbi sarkához ment, holott az üres koktélos pohár az orra előtt állt. De most komolyan, mit hitt?
- Hideg! - kiáltottam utána széles vigyorral. Dühödt arccal egyre közelebb jött, majd megállt közvetlenül előttem. - Langyos. - súgtam egyenesen az arcába. Lepattantam a székről és elég közül álltunk egymáshoz. Hitetlenkedve a hasamra mutatott és tátva maradt a szája.
- Forró. - emeltem pacsira a kezem, hogy gratuláljak neki. - Ez az! Megtaláltad a koktélod.
- Nem hiszem el! Te komolyan bevedelted az utolsó piát?
- Mi az, hogy bevedeltem? Tíz perc tíz másodpercet vártam arra, hogy megjelenjen a tulajdonosa. Nem jött így megittam. Egyébként is már nagykorú vagyok. - vágtam vissza ingerülten. Bár mindegy lett volna, ha tizenkettő vagyok, ez a pia akkor sem ütött volna ki.
- Akkor sem volt jogod ahhoz, hogy megidd az italomat!  - felhősödött el a tekintete.
- Jogok? Milyen jogok? Tudod mihez van jogom? Jól felképelni téged és ezt az Y poharat feldugni oda, ahol csak az urológus jár! - ezzel egyidejűleg magasba emeltem a poharat és Liam feje mellett hadonásztam vele.
- Igen? Igen?! - lépett eggyel közelebb Liam.
- Ennyi szó van a repertoárodban, hogy igen? - élcelődtem tovább vele. Képes lettem volna addig csesztetni, míg szét nem durran a feje.
- Most komolyan azon veszekedtek, hogy Lilo megitta az italodat? - lépett közénk Cady. Ő mikor is került ide? - Miért nem kérsz magadnak másikat?
- Azért mert ezek voltak az utolsó alapanyagok. - emelte fel ingerülten Liam a poharat.
Cady kérdőn nézett rám, én viszont csak tanácstalanul vállat vontam.
- A pultos fiú azt mondta már tíz perce nem jöttek érte, gondoltam akkor megihatom.
- Ennyi erővel a kocsimat is elvihetnéd mert már órák óta nem nyúltam hozzá. - csapkodott Liam.
- Te most tolvajnak nevezel? - hördültem fel. Azért ez már mindennek a teteje
- Befognátok egy percre? - kiáltott fel Cady, mire mindketten befogtuk.
- Imádom a domináns nőket. - vihogott arrébb Milo. És Ő mióta van itt?
- Toby biztos nincs több alapanyag még egy koktélhoz? -kérdezte Cady engesztelően a pultos srácot, aki valamivel hátrébb állva hallgatta a vitát.
- Sajnálom Cady, a maradék jég is ebbe ment bele. Bocs srácok. - nézett ránk bocsánatkérően, majd rám nézett és egy mosoly kíséretében kacsintott.
Ne kacsintgass! Itt hagytál a szarban, te mocsok!
- Látod?! Ez a te hibád!
- Mehetünk szívem? - jelent meg Sophia Liam mellett. Mennyire ellenszenves volt ez a nő! Nem értem hogyan lehetnek még mindig együtt. Egész este figyeltem őket..vagyis figyeltem volna, ha Sophia töltött volna egy kis időt Liammel. Mindig más nyakán csimpaszkodott. Egy ilyen domináns pali ezt nem hagyná szó nélkül.
- Persze. - morogta majd még egy utolsó gyilkos pillantást követően távoztak a helyszínről.
Figyeltem a távolodó alakokat. Sophia egyenes háttal, büszkén távozott, míg Liam összehúzta magát. Talán még mindig a koktél miatt kesergett. Vagy szimplán elege volt.
Sajnáltam.
Annyival jobb társat érdemelne maga mellé! Egy olyat, aki tiszta szívből szereti, aki támogatja, megvédi, aki egyszerűen mellette áll, legyen szó bármiről. És én sosem leszek az a valaki.
Ennek hatására, mintha több ezer szilánk fúródott volna a szívembe és nem tetszett. Ragaszkodni kezdtem egy olyan sráchoz, akihez soha nem lesz közöm. A szívemen viseltem a sorsát, holott ehhez hasonló érzelmekről az Ő részéről álmodozni sem merek.
Vágytam valakire.
Nem konkrétan Liam Paynről álmodoztam, emberek, tudom hol a realitás talaja. Egyszerűen egy idő után mindenki rájön hol az a pont, ahol már nem jó egyedül lenni. Ahol már nem vicces, hogy egyedül kelsz fel egy rázós buli után, amikor már nem akarod a parkban csókolózó, kézen fogva sétáló párokat kinevetni, amikor egy srác karjában akarsz elaludni és mellette is felkelni tökéletes harmóniában.
Én is végre olyan lány akarok lenni.
Akitől ha megkérdezik, Hogy van a barátod? azt mondhatja, Köszi jól, Te a szakítás miatt híztál tizenöt kilót?
- Lilo? Minden rendben?
Nehezen, de sikerült elszakítani tőlük a tekintetem.
- Mi? Persze. - mosolyogtam, de ez a mosoly nem volt valódi.
Hiába állt mellettem a két legjobb barátom, egyedül voltam.
Egyes egyedül.

.XXX.


- Rendben Cady...igen, persze. Igen,. viszek gumicukrot. Te csinálj forró csokit!...igen, megyek ma...nem, nem dolgozok...Jó, hét vagy nyolc?...Rendben...Igen, én is téged, szia! - nevetve tettem le a telefont. Az esküvő óta nem láttam Cadyt, neki rengeteg papírmunkája volt engem pedig nyakig betemettek a blogok.
Milo tágra nyílt szemekkel bámult rám, mintha transzba esett volna. Váratlnul felpattant és előkapta a mobilját.
- Nyolc? Jó, fél hét van, addigra elkészülök. - és se szó, se beszéd beindult a szobájába.
- Tessék?
- Megyünk. Nyolckor. Cadyhez. - tagolta lassan, mintha teljesen zakkant lennék.
- Én megyek, Te nem. - válaszoltam ugyanannyira lassan.
- Miért? - nyávogott akár egy kis lány és mindemellett még toporzékolni is kezdett.
- Ez egy csaj buli. - mondtam tömören, mire vállat vont. - Csaj. Érted, ahol csak lányok vannak.
- De én leülnék a sarokba és onnan figyelnék.  - visszajött a kanapéhoz és leült mellém - Csendben leszek esküszöm! - jobb kezét a szívére tette, míg a balt felemelte. Csoda, hogy a himnuszt nem kezdte el dúdolni.
- Milo. Elhiszem, hogy közel akarsz kerülni Cadyhez. - csupán mosolygott és gyorsan bólintott. - De nem akkor, mikor csajos esténk van! - ezzel egyidejűleg fejbe kólintottam.
- Áú. Tudod mit? Elviszlek ma és ha Cady behív maradhatok. - javasolta.
- Benne vagyok. De ha behív beülsz a sarokba és meg sem szólalsz! - lóbáltam előtte a mutatóujjam. Arca felragyogott akár egy gyermeké karácsonykor, mint mikor megpillantja a kívánt ajándékot a fa alatt.
- El kell készülnöm! - kiáltott fel akár egy idegesítő, hisztis csaj.
- Hé, Milo! - visszafordult az ajtóból. - A tamponod itthon ne hagyd!
Nem voltál vicces! arccal bámult vissza rám, majd a középső ujját a magasba emelte és bevonult a szobájába, én magam is így tettem. Pontban fél nyolckor egyszerre léptünk ki szobáink ajtaján Miloval.
- Csomag ellenőrzés! - égnek emeltem a szemem. 
Miért? Mondd miért?!
- Pizsama? - kérdezte.
- Bent. - morogtam.
- Fogkefe, fogkrém?
- Bent.
- Fogselyem?
- Nem használok. - mondtam.
- Rád férne.
- Vágjam el a torkod a borotvámmal? - kérdeztem.
A barátom erre akkorát nyelt, hogy már féltem, hogy az ádámcsutkája átszakítja a bőrét.
- Édesség?
- Majd beugrunk a boltba.
- Magazinok?
- Milo, hármunk közül Te vagy az egyetlen, aki Playboy magazinnal alszik el. - Milo fülig pirult.
- Nem igaz. - tiltakozott, de olyan kevés erővel, ami már felért egy vallomással.
- Szerintem Cady nem szereti az olyan magazinokat. - mondtam elmélázva.
- Tényleg? - csupán bólintottam. - Felírtam a noteszembe. - mutatott mosolyogva a homlokára. - Egyébként nem olyan magazinokra gondoltam, hanem tudod, amiket a lányok olvasnak. Hogy kivágjátok belőle a pasikat és összeragasszátok, hogy kiadja az álom pasitokat. - körülbelül úgy néztem rá, mint aki megőrült.
- Te honnan szedsz ilyen marhaságokat?
- Tizennyolc éves koromig mindig ott kellett lennem a húgom pizsi bulijain. - mondta elpirulva.
- Jaj, tényleg! Van is egy képem róla, hogy kisminkeltek, várj elő keresem! Tetszene Cadynek. - nevettem fel és a szobámba indultam. Milo utánam lendült és megragadta a derekam.
- Eszedbe se jusson! - de a végén már Ő is kacagott. - Jó, nem kell magazin.
- Szerintem sem.
- Smink cucc? - kérdezte.
- Nem használok. - nem is értettem miért kérdez ilyen marhaságot. Tudja, hogy olyan messziről elkerülöm a sminkeket, mint a franciák a zuhanyt.
Elmélázva bámult az arcomba.
- Néha pedig nem ártana. - utalt a karikákra a szemem alatt. Az utóbbi napokban elég sokáig voltam fent, mivel megszaporodtak a rendelések a cég meg várta a jelentéseket.
- Még mindig áll az ajánlatom, hogy megöllek.
A nagy csomagellenőrzés után lesétáltunk a garázsba, beültünk az autóba és egyenesen Cady felé vettük az irányt. Közben tettünk egy apróbb kitérőt egy kis boltba.
- Most miért álltál meg? - kérdeztem, de Milo már félig kint volt az autóból.
- Veszek Cadynek virágot. - mondta és rám csapta az ajtót. Nem telt el öt perc már újra mellettem ült. A fehér csokrot  gyengéden a hátsó ülésre helyezte.
- Nekem sosem veszel virágot. - jegyeztem meg, mikor ismét száguldoztunk.
- Utálod a virágokat. - emlékeztetett. - Vettem már neked virágot, de aznap elszáradtak.
- Jogos. Cady értékelni fogja. - biztattam - Ez milyen virág? - kérdeztem és ültömben is hátrafordultam, hogy gyönyörködjek a virágokban.
- Liliom.
- Miért pont ezt vetted? Miért nem rózsát? A pasik azt szokták adni a csajoknak, nem? - értetlenkedtem, és Milo felé fordultam.
- Általában, de a rózsa olyan...erős, érted? Nem akarok egyből ajtóstul a házba rontani. Mindenki rózsát ad, mert az a szenvedély jelképezi, míg én a visszafogott liliomot választottam. Sokkal bensőségesebb jelentése van.
- Tudtam, hogy érzékeny vagy, de, hogy ennyire arról fogalmam sem volt.
- Csak jól akarom csinálni. - mondta egyszerűen és látszott rajta, hogy ezt tényleg komolyan gondolta.
Leparkoltunk Cady háza előtt és az ajtóhoz sétáltunk. Nálam volt a táskám, míg Milo a sajátját a kocsiban hagyta.
- Ha látja, hogy táskával jövök egy piócának hisz, aki mindig mindenhol ott van. - mondta.
- Hiszen olyan vagy.
- De neki ezt még nem kell tudnia!
A táskát hátrébb toltam a vállamon, hogy be tudjak csengetni, Milo messze állt tőlem, hogy ha Cady kilép az ajtón ne vehesse egyből észre.
- Megyek! - kiáltotta Cady bentről, majd dörömbölést hallattunk, ami egyértelműen jelezte, hogy jön. - Szia! - sikította és ölelésre tárta a karját, ám Milo közénk ugrott.
- Szia! - sikított Ő is és Cady nykába vetette magát. Eközben én mögöttük álltam és vártam, hogy eleresszék egymást. - Tessék, virágot a virágnak.
Cady megilletődve állt az ajtóban, arca vörös volt, akár a paradicsom, szemei tágra nyíltak és kezét a szája elé kapta. Milo elégedetten vigyorgott, szerinte jó munkát végzett. Szerintem viszont Cady nem tudta eldönteni, mi a tökéletes reakció.
- Milo, nem tudtam, hogy te is jössz. - uh, csajszi ez nem volt túl diplomatikus válasz. Hiába álltam távol, mert ugye letaszítottak a teraszról, de itt hátul is érzékeltem, hogy Milo lelkesedése ugyancsak megzuhan. - De nem probléma. És virág. Ez nagyon rendes tőled. - mosolygott Cady kínosan.
- Tudod, a remény szimbóluma, hogy minden tökéletesen alakul.
- Honnan tudsz te ilyeneket? - ragyogott fel Cady arca. - Egyébként tudom. A liliom a kedvenc virágom.
- Tudtam, olyan liliomos csajnak tűnsz. Egyébként, rengeteg rejtett mélységem van, amiről nem is tudsz. - kacsintott Milo.
- Ha nem mész el gyorsan a csajos estéről, az egyik mélységben találod a bakancsom. - szólaltam meg a kínos ölelkezés után először és vidáman meglengettem a lábbelim.
- Hacsak Cady nem akar behívni. - szólalt meg reménykedve az én rejtett érzelmekkel rendelkező barátom. 
- Milo, nagyon édes volt tőled a virág, tényleg. - simította meg a vállát - ez csak egy dolgot jelent... - De tiéd az egész kedd éjszakám. Viszont Lilo már tíz éve vár erre az estére. - ez az! Úgy tudtam.
Milo értetlenkedve állt az ajtóban, sőt, a meglepődöttségtől még a szája is tátva maradt.
- Ez azt jelenti, hogy menj haza és mosogass el. - léptem el mellette és becsuktam a száját. Cady bocsánatkérően mosolygott és elment, hogy a csokrot vízbe rakja. Mikor már elég messze járt, egy apró örömtáncot lejtettem az ajtóban, ami némi csípőrázásból és csápolásból állt.
-  Megnyertem a fogadást.
-  Mert tíz év előnyöd van! Régen lekoppintott volna. - jelentette ki magabiztosan.
- Menj és sírd magad álomba magzatpózban. - a válaszomat megspékeltem még egy fintorral is, amivel valószínűleg úgy nézhettem ki mint egy hét éves kislány. Aki látta ezt az arcot azt hihette, hogy sírok...vagy, hogy szorulásom van.
- Te egy nagyon gonosz nő vagy. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, majd összeszűkült szemmel bámult rám. Viszonoztam a pillantását.
Sosem voltam jó ebben. Amikor így kellett néznem, mindig a szemüveglencsén lévő apró karcokra zoomolt a szemem. Milo sem jobb benne, mindig elneveti magát a másik arcán.
- Ugye nincs harag? - kérdeztem végül, mikor már egy kicsit lecsendesedtünk.
- Dehogy, hiszen én készülök elcsábítani a legjobb barátnődet.
- Hát ez az!
- Jössz már?  - kiabált ki Cady.
- Igen! - kiáltottam és ezzel a lendülettel bezártam az ajtót a kíváncsi Milo előtt.
Egészen a nappaliig meneteltem, ahol az egyik fotelbe ledobtam a kis utazómat és vártam a házigazdára. Történetesen a konyhából sprintelt ki és egészen a dohányzóasztalig száguldott, hogy az ott uralkodó káoszt minél hamarabb beszüntesse.
- Ne haragudj a kupiért még nem volt időm összepakolni. Egész délután dolgoztam. - pillantott rám bocsánatkérően, miközben egy percre sem állt le a pakolással. - Egyébként mi volt ez a virág akció. Máskor is csinál ilyet? 
- Nem jártál még nálunk. - nevettem fel kínosan és segítettem elpakolni a rengeteg esküvői magazint. Magazin? Milo örülne.. - Hidd el engem is meglepett. Egy percre álltunk meg és utána egy csokorral tért vissza. 
- Szerinted Ő ezt tényleg komolyan gondolja? Mármint helyes és rendes srác és még soha senkitől nem kaptam virágot. De szerinted nem túl korai ez? - nézett rám tanácstalanul. Óó csajszi...randi tippeket biztos nem tőlem kellene kérned.
De ez titkos információ, szóval pszt. 
Átgondoltam a választ. Cady az igazat akarja hallani. A gáz csak annyi volt, hogy én sem tudtam mi igaz és mi csel Milo tetteiből. De ismertem a srácot, sosem teperne ennyit egy nőért.
Ez bizony komoly.
- Szerintem komolyan gondolja. Ábrándozik rólad, amit gyakran ki is mond. Ő még soha senkinek nem vett virágot, de nekem is nagy meglepetés volt, mikor elmondta a liliom mit is jelent.
- Bunkó vagyok. - elraktuk a magazinokat és terveket, majd leültünk a kanapéra. - Ugye téged nem zavar, hogy kedden találkozom vele? Úgy értem tudom nincs köztetek semmi de mégis a legjobb barátod. 
- Miért lennél bunkó? Mert elküldted? Cady, hidd el nem zavar. Mint minden barát én is féltem Őt és téged is féltelek, hogy ebből mi sül ki, de szeretném ha boldogok lennétek, akár együtt, akár külön. - elcsendesedtem. - Ez furcsán hangzott, ugye? - hallgattam el hirtelen. Miért beszélsz ennyit Lilo? Hallgass el néha korábban, baszki!
- Talán, egy kicsit. - mosolygott. - Ez az egész fura, hogy itt ülsz velem szemben. Még mindig alig hiszem el. 
- Tudom, mit érzel. Milot a mai napig kérdezgettem, hogy tényleg egy olyan esküvőn találkoztunk újra, ahová beszöktünk? - felnevettem. - De a legjobb döntés volt, hogy bevállaltam. 
- Egyébként tulajdonképpen miért is szöktetek be? Honnan jött az ötlet? - állt fel hirtelen és a konyha felé vette az irányt. - Kérsz valamit inni? A forrócsokit későbbre terveztem. - nézett vissza rám a válla fölött.
- Valami citromosat, ha lehet! - kiáltottam utána, de aztán én is felálltam és utána indultam. Beszéd közben a konyha pultra támaszkodtam. - Valójában ez felkerült a születésnapi bakancslistámra. Köszi - mondtam, mikor Cady elém rakta a hűsítőt.
- Születésnapi bakancslista? Jézusom, neked most volt a születésnapod! -csapott kétségbeesetten a homlokára.
- Nem rég, de szóra sem érdemes. - próbáltam hárítani. Nem akartam, hogy kényelmetlenül érezze magát, csak mert nem adott ajándékot, hiszen akkor még nem is találkoztunk. Fölösleges lenne emiatt kiakadnia.
- Várj egy percet! - tartotta fel a mutatóujját, majd felrohant az emeletre. Míg várakoztam komótosan nekidőltem a csípőmmel a pultnak és a tekintetem bejárta a szobát. A falak kellemes barackvirág színűre voltak festve  -ne kérdezzétek honnan tudtam, egyszerűen éreztem, hogy a falak barackvirág színűek. Igaz, hogy még csak a nappalit és a konyhát láttam testközelből, de azonnal beleszerettem. Modern volt a berendezés, mégsem estek túlzásba, meg volt az otthon melege. És arról a kényelmes kanapéról még nem is beszéltem.
Álom lakás. Egy kicsit sem hasonlított a mi otthonunkhoz.
Jó, szerettem azt a lakást, de itt csak körbe kell nézni és egyből beleszeretsz a helybe.
- Nem régiben vettem meg ezt a könyvet. Igazából annyira nem is tetszett a fülszövege alapján és el sem olvastam de valamiért azt éreztem meg kell vennem. Szóval boldog szülinapot! - tért vissza Cady és felém nyújtotta a rögtönzött ajándékot.
- Cady, tudod, hogy nem kell ajándékot adnod.. - hárítottam, aztán letekintettem a felém nyújtott könyvre - Jézusom, pardon az Biff evangéliuma? - néztem tátott szájjal a sárga borítóra. A jobb kezem automatikusan a könyv felé nyúlt, majd visszahúztam. A zsigereim tudták, hogy ezt a könyvet akarom megszerezni hónapok óta. Hónapok óta. Erre itt hever az orrom előtt.
- Szülinapod van, vagyis volt. Szóval kell. - torpant meg. - Igen, az. - lepődött meg, hogy már a borítóról felismertem a könyvet. Ez van. Christopher Moore fanatikus vagyok. De nem csak ez okozta a sokkot, hanem az is, hogy érezte, nem kell sokáig győzködnie az ajándékkal kapcsolatban.
- Tudod mióta meg akarom venni ezt a könyvet? Eszméletlen. Az író tuti beszívva írja a könyveit! - nevettem fel, majd mikor megláttam, hogy Cady értetlenül mered rám inkább befogtam. - Imádom, köszönöm. - mondtam egyszerűen és megöleltem.
- Szívesen. - látszott rajta, még mindig nem érti miért lettem ennyire lelkes egy könyv láttán. 
- Oké. Tíz évet kell bepótolnunk szóval mesélj! - ezzel a kanapéra vetettem magam - mondtam már, hogy kényelmes? - és türelmetlenül meglapogattam a helyet magam mellett. Cady leült mellém, térdeit a mellkasáig húzta, nagy levegőt vett, majd mesélni kezdett. 
- Hát. A tábort követő nyáron Los Angelesbe költöztünk, mert apa ott kapott munkát. Tudod elég fura volt a borús idő után megszokni az örök napsütést. - nevetett fel. - Aztán pont a középsuli előtt vissza költöztünk Roystonba. Gimibe jártam aztán mikor leérettségiztem ide költöztem. - az arca csak úgy sugárzott a büszkeségtől. Ebbe a házba költözött érettségi után? Eszembe jutott az én lakásom, ahová érettségi után költöztem, így az én arcomon egy csöppnyi undor tükröződött. Lilo, összpontosíts! - Jelentkeztem egy rendezvény szervezői tanfolyamra, amit egy év alatt elvégeztem. Aztán most itt vagyok. - csapta össze a tenyerét, amiből rájöttem, hogy ennyi volt az idézőjeles esti mese.
- Jaaaj Cady, ez annyira rövid! - nevettem fel. - Ki volt a legjobb barátod? Voltál pom-pom lány? Biztos vagyok benne, hogy voltál. Tudod, hogy imádom a részleteket. - soroltam a kérdéseimet és várakozásként a lábaimat magam alá húztam.
- Általánosban voltak barátaim de egyiket sem mondanám legjobbnak. A gimiben megismertem egy lányt, Chloet. Ő volt a legjobb barátnőm. Érettségi után valahová Ausztráliába költözött a pasijával. Megváltozott, én is változtam és már nem is beszélünk. - nevetett fel, de akkoriban ez a csalódás biztos nem volt ennyire mulatságos. - És igen, voltam pom-pom lány. Majdnem kapitány is lettem de kitúrtak a helyemről. - grimaszolt, na ez viszont még mindig annyira idegesítette és bántotta, mint régen. A jó, öreg Cady.
- Ezt nem mondod komolyan? Kitúrtak? Ha úgy táncoltál középsuliban, mint tíz évesen, akkor ez lehetetlen. - nevettem fel, mikor a rögtönzött tábori táncversenyre gondoltam.
- Talán azóta még fejlődtem is. - kacagott felszabadultan. - Hát a szőke szépség, tökéletes külsővel jobban imponált az edzőnknek.  - magyarázta és pedig egyetértően bólogattam. Én ne tudnám, csajszi?
- Most egy nagyon csúnya dologra gondoltam. - súgtam összeesküvőként.
- Hidd el. én is csúnya dolgokra gondoltam akkor!
És ezután lefagytam. Néztem a nevető barátnőmet és nem tudtam, mit kérdezzek. Annyi kérdésem volt, és mikor ki akartam bökni az egyiket, annyira értelmetlennek tűnt, hogy inkább hallgattam.
Mit kérdezzek?
Nem vagyok igaz barátnő. Tíz éve nem láttam és egy kérdés nem jut eszembe? 
Szánalmas, szánalmas. - dalolta egy elég idegesítő hang ott bent. De annyira igaza volt!
- És..hm..jól megy a rendezvényszervezés? Mármint, hogy sokan kérnek fel vagy vannak nyugisabb időszakok?  - oké, ez nem volt olyan gáz kérdés.
- Nem panaszkodom. Igazából változó. Van mikor csak kisebb bulikat kell szerveznem de itt volt most például Zayn-ék esküvője, most pedig egy nagy jótékonysági gálán dolgozom. - ragyogott fel az arca.
- Tényleg? És melyik alapítványnak lesz?
- Ne nevess ki, de fogalmam sincs egyenlőre. - pirult el. - Annyit tudok, hogy valami állatvédő liga szervezi. - vont vállat.
- Egyem meg! És lehetne olyat csinálni, hogy aki örökbe fogad egy állatot az kap egy pici tappancs matricát a ruhájára! - lelkesedtem fel. Aztán rájöttem, hogy megint hülyeségeket beszélek és befogtam.
- Hé ez nem is rossz ötlet. - vidult fel. - Ezt le kell jegyeznem. - mondtam már, hogy a fantáziám egy kész aranybánya?
- És mikorra kell megcsinálnod? - érdeklődtem. Tudatni akartam vele, hogy ha bármilyen ötlet-válsága van és ott leszek és minden hülyeséget kimondok, ami eszembe jut.
- Egy hónapot kaptam az előmunkálatokra. Aztán jön a rendes szervezés. - mosolygott.  
- És ennyi idő elég egy ilyen hatalmas parti megrendezéséhez? - döbbentem le. Egy hónap kell mire rászánom magam a nagytakarításra. Egy hónap alatt megszervezni egy partit, aminek a témája is komoly, hiszen életek is múlhatnak rajta. Igen, egy ilyen melóhoz Cady idegei tökéletesen megfelelnek.
- Kedden találkozom az igazgatóval vagy kivel. Ott megbeszélünk pontosan minden részletet. A helyszínt, az ételeket, bárt. Aztán már csak körbe kell telefonálnom, le kell foglalnom a helyszínt. Szóval elég lesz. - magyarázta, majd gondolkodóba esett. Végül kiült az arcára a pánik. - Remélhetőleg. - tette hozzá elbizonytalanodva.
- Ne izgulj, minden rendben lesz. - simogattam meg a hátát nyugtatásképpen.
- Hát remélem, így lesz. - mosolygott. - Nincs kedved majd eljönni?
- Nem is tudom...lehet hülye kérdés... de mehetek egyáltalán? - nevettem fel kínosan. Én, Lilo Fitzberg soha többet nem öltözöm ki. Ezt megfogadtam és ezt az egy ígéretet tartottam alkalmasnak arra, hogy be is tartsam.
Ez volt az egyik indok. A másik pedig Milo. Nem akartam, hogy azt érezze, hogy Cady kitúrja, mert van tíz év előnye. Nem akartam, hogy elhanyagolva érezze magát. Milo volt az egyik legjobb barátom és nem hagyhattam csak úgy el!
- Hahó! Én szervezem. Visszamondom, ha legalább egy embert nem vihetek magammal.
- De én nem tudok olyan sokat adományozni, mármint fogok..de nem sokat..Ez nem kritérium? És van még valami. - néztem rá komolyan. Most lököm le a Milo-bombát.
- Megijesztesz, mikor ilyen arcot vágsz  - nézett rám félősen Cady.
- Ha én megyek Milo is jönni akar...Ő viszont még jobban le van égve... - ez nem volt annyira igaz. Mindenki jobban állt anyagilag, mint a blogjavító, szemüveges vörös csaj - igen, ez én vagyok. 
- Hm, találunk valami megoldást ne félj!
- Mindegy beszéljünk másról! Anyudékkal mi a helyzet? - váltottam gyorsan témát.
- Jól vannak. Öregszenek. - nevetett fel. - Emlékszel még Margo nénire, aki mindig száraz kekszet adott nekünk? A táborban meséltem róla.

- Persze. Mindenre emlékszem. Vele mi van? - érdeklődtem.
- Hát még mindig minden nap képes áthívni anyuékat.
- Azért ez egy idő után már fárasztó és unalmas! - nevettem fel és belegondoltam mi lenne velem, ha Mrs. Thompson mindennap áthívna magához, hogy igyunk teát egy csöppnyi tejjel - német vagyok, életemben nem ittam teát tejjel - mellé pedig együnk egy kis kekszet, kefélgessük a macskáit és beszélgessünk az aznapi időjárásról. Vagy a tegnapiról. Esetleg a móka kedvéért hasonlítsuk össze a kettőt. 
Lehet, hogy nem ülnék itt.
- Igen az. Apunak elege is van belőle, de anya úgy gondolja illetlenség lenne nem elfogadni a meghívást.
- Apud mindig is kemény arc volt, hidd el, előbb-utóbb, de kitör Margo szorításából - nevettem fel, majd feltört egy-két röfögés is. Félénken Cadyre pillantottam, aki ugyanúgy nevetett tovább.
- Vagy ki tudja. 
- Amúgy egyedül laksz? Vagy neked is van lakótársad? - azért elég frusztráló egy ekkora házban egyes-egyedül élni.
- Egyedül lakom. Vagyis egy darabig a barátnőm itt lakott, míg nem talált magának lakást.

- Hogy-hogy elköltözött? 
- Csak rájöttünk, hogy képtelenek vagyunk együtt élni. - nevetett fel - És amúgy is, csak ideiglenes volt. 
- Arról a csajról beszélsz, aki a Wc-n volt, mikor hoztam a pizzát?- elmélkedtem hangosan.
- Igen. - és ezután a nevetésünktől zengett hosszú ideig a ház.
Hangos kacajunkat a csengő szakította félbe.
- Vársz valakit? - kérdeztem megszeppenten. 
- Nem! Fogalmam sincs, hogy ki lehet az. - vágott értetlen arcot, majd mikor az ismeretlen látogató konkrétan ráfeküdt a csengőre, felállt, hogy ajtót nyisson.
Add Uram, hogy egy biztosító legyen! Nem szeretnék társaságot én akkor tuti nem tárom fel a lelkem. Ó bakker.
Este háromnegyed kilenckor? Egy biztosító? - milyen okos ez a belső hang, majd inkább az ajtó felől áramló hangokra, neszekre figyeltem.
- Szia Cady! - üdvözölte barátnőmet vidáman egy érces, ám annál kellemesebb hang.
- Hát Ti mit kerestek itt? - Ti? Jézusom hát többen vannak?

4 megjegyzés:

  1. Oh vajon ki lehetett az ,sejtésem sincs!!! :33333 Imádom!Milo te szőke herceg drukkolok neked!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülünk, hogy tetszett! :))
      Jövőhét pénteken biztosan kiderül, kik azok a váratlan vendégek. ;) Szerintem nem vagy egyedül a Milo táborban, de sok meglepetést tartogatunk nektek. :))

      xx.

      Törlés
  2. Jujj... nagyon de nagyon tetszik:)) Még csak ma kezdtem el olvasni a blogod de már a prologusnál is nagyon megtetszett:DD Nagyon várom a következő részt....:))
    Xoxo Mimi^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülünk, hogy tetszett! Reméljük rendszeresen követni fogod a blogot! :))
      Pénteken - csúszás esetén hétvégén - várható az új rész.
      Köszönjük a véleményed. :))

      xx.

      Törlés